„Életének legkorábbi mozzanataitól kezdve, elébb öntudatlanul, később félig, végül teljesen tudatosan minden ember egyre úgy érzi, feltételek kötik, korlátok szorítják bármi helyzetében. Mivel azonban senki sem ismeri célját s értelmét létezésének, sőt ezt a titkot a legmagasságosabb kéz rejti, mindannyian csak tapogatózunk, dolgokért nyúlunk, dolgokat hagyunk, állunk, mozgunk, tétovázunk és kapkodunk, s még amiképpen csak születnek mind a bennünket kuszáló tévedések.
Még a legjózanabb ember is arra kényszerül, a mindennapi világi életben, hogy a pillanatnak legyen okos, ezért általánosságban nem jut tisztánlátásig. Ritkán tudja bizonyossággal, hová is kell fordulnia a következőkben, és tulajdonképpen mit kell tennie, mit nem.
Szerencsére mindezen kérdésekre s még száz másra a ti föltarthatatlanul tevékeny életmódotok adja meg a választ. Folytassátok így tovább: közvetlenül a nap kötelességét tartván szem előtt, vizsgáljátok közben szívetek tisztaságát, szellemetek biztosságát. Ha azután így szabad órán fellélegeztek, és felemelkedni teret leltek, biztosan helyes álláspontra juttok a magasztost illetően, amiképpen dolgunk is, hogy ennek minden módon tisztelettel adózzunk, bármi eseményt alázattal szemléljünk, benne magasabb célzatot ismerjünk fel.”
Yuval Norah Harari