"Ahhoz, hogy megértsük természetünket, történelmünket és lélektanunkat, be kell bújnunk vadászó-gyűjtögető őseink fejébe. A sapiensek fajunk szinte teljes történelmének folyamán gyűjtögetőként éltek. Az elmúlt 200 év, melynek során egyre több sapiens biztosítja mindennapi kenyerét városi munkásként és irodai dolgozóként, vagy az azt megelőző 10 ezer, amikor a sapiensek nagy része földművesként vagy pásztorként élt, csupán egy szempillantás ahhoz a sok 10 ezer évhez képest, mely alatt őseink vadásztak és gyűjtögettek.
Az evolúciós pszichológia mostanában virágzó területe úgy tartja, hogy sok jelenkori szociális és pszichológiai jellemzőnk ebben a hosszú, mezőgazdaság előtti korban alakult ki. Ennek a tudománynak a művelői azt állítják, hogy agyunk és elménk a mai napig a vadászó-gyűjtögető életmódhoz igazodik. Étkezési szokásaink, konfliktusaink, szexualitásunk mind-mind annak eredményei, ahogy vadászó-gyűjtögető elménk kölcsönhatásba kerül jelenlegi posztindusztriális környezetünkkel, annak minden nagyvárosával, repülőgépével, telefonjával és computerével együtt. Ez a környezet több anyagi erőforrást, és hosszabb életet biztosít számunkra, mint amilyenben bármely megelőző nemzedéknek része volt, viszont a hatására gyakran érzünk elidegenedettséget, depressziót vagy erős nyomást. Hogy megértsük ennek okát – így az evolúciós pszichológusok -, be kell hatolnunk abban a vadászó-gyűjtögető világba, amely formált minket, és amelyben tudat alatt még ma is élünk.
Példának okáért, miért falnak az emberek magas kalóriatartalmú ételeket, amelyek nem tesznek jót a testüknek? Mai tehetős társadalmaink az elhízás pestisétől szenvednek, amely egyre terjed a fejlődő országokban. Valódi rejtély, miért a legédesebb és legzsírosabb falatra vetjük rá magunkat, amit csak találunk, egészen addig, amíg el nem gondolkozunk gyűjtögető elődeink étkezési szokásain. A szavannán és az erdőben, ahol éltek rendkívül ritka volt a nagy kalóriatartalmú édesség és általában élelemből sem akadt valami sok. Egy tipikus 30 ezer évvel ezelőtti gyűjtögető egyfajta édes ételhez fért hozzá – az érett gyümölcshöz. Ha egy kőkori asszony fügétől roskadozó fára bukkant, a legértelmesebb, amit tehetett, az volt hogy ott helyben annyit eszik amennyit tud, mielőtt a fát lecsupaszítja a helyi páviánhorda. A magas kalóriatartalmú étel felfalása bele van építve génjeinkbe. Lehet, hogy ma egy toronyházban lakunk és tömve van a hűtőnk, a DNS-ünk azonban még mindig úgy gondolja, hogy a szavannán élünk. Ezért lakmározunk be egy fél liter jégkrémet, ha rábukkanunk a mélyhűtőben és ezért öblítjük le egy hatalmas adag kólával.
A falógén elmélete széles körben elfogadott. Más elméleteket sokkal inkább vitatnak. Egyes evolúciós pszichológusok például azt állítják, hogy az ősi gyűjtögető hordákat nem monogám párokra épülő nukleáris családok alkották. Ehelyett kommunákban éltek, ahol nem létezett magántulajdon, monogám kapcsolat, sőt apaság sem. Egy ilyen hordában egy nő egyszerre több férfival (és nővel) is létesíthetett szexuális vagy akár bensőséges kapcsolatot, és a horda felnőttjei közösen nevelték a gyerekeket. Mivel egyetlen férfi sem tudhatta pontosan, melyik gyerek az övé, minden fiatalra egyformán vigyáztak.
Ez a társadalmi berendezkedés nem afféle Vízöntő-kori utópia. Jól dokumentáltan létezik állatok, nevezetesen legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók között. Sőt, jelenkori emberi kultúrákban is gyakorolják a kollektív apaságot, például a dél-amerikai bari indiánoknál. Az ilyen közösségek hite szerint a gyermek nem egyetlen férfi spermájából, hanem a nő méhében összegyűlt spermából születik. A jó anya figyelmet fordít rá, hogy több férfival is közösüljön, különösen, amikor terhes, így a gyermek nem csupán a legjobb vadász, de a legjobb történetmondó, a legerősebb harcos és a legfigyelmesebb szerető tulajdonságaiból (és atyai törődéséből) is részesül. Ha ez esetleg butaságnak hangzik, ne feledjük, hogy a modern embriológia kifejlődése előtt, az embernek nem volt szilárd bizonyítéka rá, hogy egy gyermeknek csupán egy édesapja lehet.
Az „őskommuna” elmélet hangoztatói azt állítják, hogy a mai házasságokban oly gyakori hűtlenség és a magas válási arány, nem beszélve a mind felnőtteket mind gyerekeket sújtó pszichológiai komplexusok sokaságáról, mind annak az eredménye, hogy az emberek kénytelenek nukleáris családban és monogám párkapcsolatban élni, ami nem kompatibilis a biológiai szoftverünkkel. „
Yuval Noah Harari: Sapiens