„Mindenekelőtt azonban a művészekről kell megemlékeznünk együttérzéssel, hiszen ők is a világ mozgalmasságába fonódnak. Mert nem jár-e a festő, állvánnyal s palettával, látványtól látványig; és művésztársait nem hívják-e hol ide, hol amoda, mert építeni s ékíteni mindenütt kell? Még élénkebben szökell a muzsikus, ő az ugyanis, aki az új fülnek új meglepetést, az új érzékelésnek új bámulatot szolgáltat. A színészek azután, ha Thespis kordéját megvetik is már, kis csapatokban azért csak vándorolnak, és mozgalmas világukat bárhol fürgén felépítik. Ugyanígy váltogatják egyenként is készséggel a helyeket, s képesek komoly, előnyös kapcsolatokat is feladni; okot s ürügyet ehhez a felfokozott tehetséggel járó felfokozott igények szolgáltatnak. Erre általában úgy készülnek fel, hogy a honi föld egyetlen jelentős színpadát sem hagyják lépteik döngése nélkül.” Goethe