Popper Péter halála előtt nem sokkal ezt nyilatkozta:
„Ez az egész családprobléma nagyon nehéz história – mondta a
professzor. – Régen mindig volt a közelben egy nagymama vagy egy nagybácsi,
akinek a vállán el lehetett sírni az embernek a baját. Ma az emberek
többségének rengeteget kell dolgoznia ahhoz, hogy az anyagi lecsúszást
lassítsa, és nincs a közelben senki. Jön tehát az a modell, hogy kívülről kell
segítséget kérni, amiben én nem hiszek.
A klinikán, ahol dolgoztam, az egyik doktornő egyszer
körbevezetett, és azt mondta, hogy az ott fekvő gyermekek többségének csak az a
baja, hogy cirókahiánya van, azért vannak ott, mert nem kapnak elég
odafigyelést és törődést. És ezt nem csak a gyerekekről lehet elmondani. Azt
gondolom, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal. Annyi kompromisszumot hoz
valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar,
viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok.
Nálunk a házasságok fele tönkremegy, elválnak, de nem ez a lényeg, hanem az,
hogy az emberek szeretnének újra hinni benne, meg is próbálják megint,
újraházasodnak, de nem megy, mert ahhoz sok lemondás kell.
Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó
érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm.
Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem,
hogy kudarcok is jönnek az életben. Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik
meg az emberek. Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka
nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni. El kell fogadni, hogy vannak a
vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember
csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik.
Assisi Szent Ferenc imája így szól: »Uram, te tudod, hogy
nem az a fontos, hogy engem szeressenek, hanem az, hogy én szeressek. Nem az a
fontos, hogy engem megértsenek, hanem az, hogy én megértsek.« Ez ellen nagyon
sokan berzenkednek. Persze fontos, hogy kapjon is az ember, de a legfontosabb
az, hogy adni tudjon, és elfogadni helyzeteket. Ahol elvárások vannak, az már
valamiféle »üzlet«. Ha valaki csak akkor tud adni, ha ő is kap, abból nem sül
ki jó dolog.”