Vajon igaz-e, hogy 50-70
éve a fiatalok könnyedén, fillérekért jutottak hozzá egy házhoz, míg egy mai
fiatalnak szinte elérhetetlen egy lakás vagy ház megvásárlása?
Belegondolnak-e abba a mai fiatalok, mi lenne, ha cserélni
kellene nagyszüleikkel és a mai kényelmes életük helyett végig kellene
csinálni, amit felmenőik végigküszködtek! Cserélnének?
Nagyszüleik sok esetben a házaikat szó szerint a két kezükkel
építették.
Nem fogadtak fel generálkivitelezőt, aki végig vezette az
építkezést és irányította a munkásokat. Helyette elmentek a munkába, majd
hazajöttek, és sötétedésig dolgoztak a házon, reggeltől-estig!
Gépek nélkül, kézi erővel, szomszédokkal, családtagokkal
kalákában- ami elsőre ugyan költségkímélőnek és energiatakarékosnak hangozhat-
de azt a segítséget vissza is kellett adni!
Nem volt autó, a teherautó luxus volt, lovaskocsival,
talicskával, biciklivel, vödörrel oldották meg az alapanyagok szállítását. A
betonkeverő ritka kincs volt, a többiek kézzel keverték a maltert kádban.
Emellett a többség ugyanúgy több gyereket nevelt, dolgozott napi
8 órát, háztartást vezetett, kertet művelt, jószágokat tartott, gondozott,
etetett.
A nők hajnalban keltek, hogy nokedlit, pörköltet, vagy töltött
káposztát csináljanak a munkásoknak. A háztartás vezetés mellett ha
kellett, megfogták a téglát, keverték a maltert, segítettek, ahol tudtak.
Nem volt telefon. Ha valamit akartak, elmentek személyesen.
Nem volt OBI, Praktiker, vagy webáruházak óriási választékkal,
házhoz szállítással. Minden alapanyagért meg kellett harcolni, vagy zsebbe
csúsztatni, hogy legalább valamilyen legyen.
Nem volt még közösségi média sem okostelefon; ezért nem is
facebook-oztak és nem néztek Tik-Tok videókat sem. Nem is nagyon lett volna
idejük rá.
Az udvarokon veteményes volt, amit gondoztak és amiből étel is
került az asztalra.
Nap mint nap hajnalban keltek az állatokhoz, télen feldolgozták
azokat, így telt meg az éléskamra.
Valóban nekik könnyebb volt?
Nem lehet, hogy igazából sokkal nehezebb volt nekik?
Egyszerűbben és sokkal kevesebb komforttal éltek, a maguk módján
talán többet tettek életükért és boldogulásukért, mint a ma embere. Egyszerűen
azért, mert tudták, hogy nem mástól kell várniuk a boldogulást.
Érdemes fejben tartani, hogy mindig voltak és lesznek is
nehézségek, a kérdés inkább csak az, hogyan állunk/viszonyulunk hozzájuk. A
nehéz élethelyzeteket kihívásként kéne megélnünk, amiből tanulunk és
megerősödünk általuk.
Felmenőinkre pedig büszkék is lehetnénk, hiszen ők építették fel
az országot a háború után szorgalommal, akarattal, kitartással, alázattal és
eltökéltséggel.