Mondani vagy nem mondani?
Ez egy örök probléma. Van két mondás, teljesen ellentétes előjelűek:
„A kéretlen segítség teher.”
„Gyilkosok közt cinkos, aki néma.”
Van egy harmadik is, ami talán az elsőt támasztja alá:
„A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de kit érdekel a másé?”
Hogy döntsük akkor el, hogy elmondjuk a véleményünket vagy inkább hallgassunk? Elmondjuk a tapasztalásainkat, az észrevételeinket vagy mégsem?
A legnagyobb szerepe itt talán – ami igazságot is tehet - az önzésnek van. Ha azért akarja a véleményét elmondani valaki, hogy bizonyítsa vele a saját igazát, az lehet, hogy öncélú és nem megosztani való. Ha a szándéka segítő és nem az ego irányítja, akkor talán érdekes, ha a másik fél kiváncsi rá.
A legszebb persze az lenne, ha a vonatkozás tárgyát érdekelné a vonatkozás, de ez sok esetben fantazmagória. Egy kérdésre sokszor könnyű válaszolni, csak lehet, hogy senki nem teszi fel a kérdést.