Fodor Ákos, a haiku magyar mestere volt. Ez a japán eredetű, jellegzetes versforma nagyon egyedi. Rövid, formailag háromsoros, 17 szótagból álló hangsúlyos vers, melyet nagyon erős zeneiség jellemez.
2004-ben egy interjúban Ákos így mesélt a haikuval való kapcsolatáról:
"Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is. Egy dolgot nagyon fontos hangsúlyoznom: a haiku csupán „mellékesen” forma és műfaj; ennek külsődleges paramétereit egyszerűen tudni kell, és kész. Ám ez még semmiféle garanciával nem szolgál arra, hogy érvényes haikut írhatunk. A haiku mindenekelőtt és mindenekfölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak „lelke” a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság. Számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is".