"..Egy amerikai üzletember a stressz elöl menekülve egy kis mexikói halászfaluban pihen egy-két napot. Lát egy halász, aki kis csónakjával viszi a partra a fogást. Az amerikai megkérdi:
- Mennyi munkájába került kifogni a halat?
- Két órába, senor.
- És mit csinál akkor egész nap a maradék szabadidejében?
- Sokáig alszom, halászok egy kicsit, játszom a gyerekeimmel, sziesztázok a feleségemmel. Aztán esténként bebandukolok a faluba, ahol borozgatok és gitározok az amígóimmal.
Mire az amerikai:
- Uram, én a Harvardon diplomáztam közgazdaságtanból és segíthetek önnek. Ha több időt töltene a halászattal, vehetne egy nagyobb hajót. a megnövekedett zsákmányból pedig további hajókat vehetne. Végül egy egész halászflottája lehetne.
Ahelyett, hogy viszonteladóknak értékesítené a fogást, előbb-utóbb megnyithatná a saját konzerv-gyárát. Ellenőrizné a gyártást és a forgalmazást! Akkor elköltözhetne innen Mexikóvárosba, majd Los Angelesbe, végül New York-ba, hogy megfelelően menedzseltethesse a vállalkozását.
- De senor, mennyi időbe telne ez az egész?
- Tizenöt-húsz évbe. Maximum huszonötbe.
- És ezután mi lesz?
-Most jön a java! -mondja büszkén az amerikai- Amikor eljön az idő, megfelelő időzítéssel bevezeti a tőzsdére a céget, és eladja a vállalatot a nagyközönségnek. Dúsgazdag lesz! Milliomos lesz.
- Milliomos? És aztán?
- Aztán, aztán. Hát nyugdíjba mehet, leköltözik egy kis halászfaluba. Sokáig aludhat, halászik kicsit, játszik a gyerekeivel, sziesztázik a feleségével, esténként bebandukol a faluba és borozgathat meg zenélgethet az amígóival...”
-ismeretlen szerzőtől.