Rózsa Sándorról
"1848-ban személyesen Kossuth Lajos kereste meg a
szegedi betyárvezért, mert a honvédség nem bírt a Délvidéket megszálló,
kegyetlenkedő szerbekkel. Rózsa Sándor vállalta a felkérést, hogy védje meg a hazát,
cserébe amnesztiát, menlevelet kapott, amelyet Kossuth maga állított ki. Így
1848. október 13-án a Honvédelmi Bizottmány (OHB) mentelmével a betyár és
mintegy 150 fős különítménye a honvédek oldalán belépett a háborúba, és a karikás
ostorral, pisztollyal felszerelt szabadcsapat elsősorban a déli szerbek ellen küzdött, és amellyel
országos hírre tettek szert.
A délvidéki honvédek vezetője, a legendás Damjanich János tábornok
is elismerően szólt a betyárseregről, amely a strázsai csatában rommá verte a szerb túlerőt. A gyermekkoruk óta kardforgatásra
nevelt szerb granicsároknak (a határőrvidék katonáskodással foglalkozó lakosai) esélyük sem volt a számukra teljesen ismeretlen
fegyverrel, a karikás ostorral támadó magyar betyárokkal szemben, akik az ólomvégű ostorokkal kicsapták a szemüket,
vagy a nyakuknál fogva rántották le őket a lóról. A strázsai csata után 637 szerb halott
maradt a csatamezőn, miközben nincs arról adat, hogy egy betyár is meghalt volna..."