Pistyur Imre a komoly derű szobrászának tartja magát. Érdekes meghatározás, de ha valaki megismeri alkotásit, már inkább találónak gondolhatja.
Ha két szóval kellene jellemeznem a munkáit, ezek lennének: egyszerűek és őszinték. Nem idealizálja a világot és a benne élőket, inkább egy görbe tükröt tart nekik. Ahogy a művész fogalmazza ezt meg: „ A természetesség és derű mindenekelőtt való. A nagy drámákat már megfaragták, nem vagyok hajlandó a tragédiát szolgálni.”
Megnézve szobrait az ember az élet apró mulatságos momentumait fedezi fel egy-egy alkotásban, a derű valóban állandóan jelen van bennük. Sok esetben egy-egy élethelyzetet ábrázol, annak komikumát kidomborítva. Kizárólag kővel dolgozik és majdnem mindig vulkáni andezitből faragja szobrait, az, hogy ez mennyi ideig tart, azt szobra válogatja. Nem dolgozik megrendelésre. A szombathelyi Ars Pannonica Biennálén 2008-ban megkapta a fődíjat a szobrászművész, majd 2011-ben Munkácsy Mihály díjjal tüntették ki.