Tombor Zoltán fotós új terepen

Egy fotóművész, aki New Yorkból tért vissza - 10 év után – Budapestre, de ekkorra már meghódította a divat mekkáját, Milánót is. Olasz tudás nélkül ment ki anno Olaszországba, miután itthon már nem talált több kihívást a divatfotózásban. Már Magyarországon is nagy karriert futott be, bár autódidaktaként kezdett tanulni fényképezni. 

Az alkalmazott fotográfiáról szép lassan átterelődött a figyelme valami másra, mélyebbre. Ez egy hosszabb folyamat volt, lassan a felületesebb dolgoktól elfordult és az önkifejezés kezdte egyre jobban érdekelni. A pandémia időszaka alatt készített sorozatából a Mai Manó Házban 2021-ben nyílt kiállítása, Fényterápia címmel.

Itt már korántsem divatfotókkal találkoztak a látogatók, hanem valami sokkal elmélyültebb, kevésbé harsány és látványos, befelé forduló világgal. Már korábban, 2009-ben díjat nyert a Magyar Sajtófotó pályázaton egy hajléktalanokról készült fotósorozatával, ebben az időszakban kezdett az autónom fotográfiával foglalkozni. Hogy mi is az?  Zoli szavaival a következő: „Az autónom fotográfiában – a mit hívhatunk történetmesélő fotográfiának is – az a lényeg, hogy te mit akarsz elmondani magadról, vagy mi az a probléma, ami téged foglalkoztat, amire reagálsz.” Einspach Gábor galériájában nyílt meg az ezt követő kiállítása, „Felületi feszültség” címmel, ahol nagy sikerrel fogadták a képeit.

Elindult tehát egy nem teljesen ismeretlen, de azért új úton a kortárs képzőművészetben. Záró gondolatnak pedig egy idézet tőle:

„A fotográfia nem művészet alkotó célú gondolatok nélkül.”